Bálvány

Átugrok érted a normalitás
Világából a szépbe,
Durvul az érzés,
Körülöttem kietlen emberek
Élik fennhangon
Mondott létüket,
Elszürkült szivárványból
Faragnak képeket,
Szobrot állítanak
Egy hatalmas érzésnek,
S elhiszik,
Az az istenük.

Átdobom magam érted
Óz birodalmába,
Elrepülök érted
Egy kietlen pusztaságba,
Csak veled legyek,
Nem számít már,
Milyen a környezetem.

Fekhetnek szobrok összezúzott
Porai, imádhatnak
Aranybárányt az emberek,
Veled Grönlandon
Sem didergek.