én meghaltam egy percre,
mit sem tudva, sejtve.
egyszerre ott volt minden,
egyszerre voltam isten,
s ember, mindenki ott volt,
s talán a halál
mámorától
nem tudtam, hol is állok.
egyszerre voltam apa, s férj,
egyszerre voltam fiú, testvér,
egyszerre voltam nagyapa, s vej,
egyszerre voltam unoka, déd.
mindenki, aki én voltam, ott volt,
s mindenki egyként üdvözölt: az új Föld –
én csak fényes csillagként ragyogtam
sötétség nélkül –
nem volt oly elhagyatott.
én meghaltam egy percre,
mit sem tudva, sejtve,
s ma sem tudom mi volt.
én meghaltam egy percre,
mit sem tudva, sejtve,
elém lépett Isten,
nem kérdezett, intett,
éltem újra
talán egy percet,
mit sem tudva, csak sejtve,
ki volt az az Ember,
ki volt az az Ember.
én meghaltam egy percre…